Megjöttek az első képek a Marsról

A hétfőn éjjel landolt Phoenix az első Mars-szonda, amely nem a bolygó egyenlítőjének környékén szállt le sikeresen, hanem sarkvidéki területen. Hajnali négy óra előtt pár perccel megérkeztek az első felvételek az irányítóközpontba, majd később a NASA közölte az első színes képeket is.

Mint arról korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk, hazai idő szerint hétfőn 1.53-kor sikeresen landolt a Phoenix amerikai űrszonda a Marson. A landolás után körülbelül két órával ismét a leszállóhely felett repült el a Mars Odyssey űrszonda, és a Phoenix ezen keresztül küldött adatokat a Földre. Ezek megerősítették, hogy a leszállás során minden rendben zajlott, bár az ejtőernyő közel 7 másodperccel később nyílt ki, mint tervezték. A landolás pillanatában 2,4 m/s volt a függőleges sebesség.

A leszállás után a Phoenix megvárta, míg leülepszik a fékezőrakéták által felkavart por, majd kinyitotta legyezőszerű napelemtábláit, elkezdte feltölteni akkumulátorait és fokozatosan feléleszteni a műszereit. Ezután következett az első képek elkészítése, amelyeket ugyancsak a Mars Odyssey-szondán keresztül sugárzott a Földre.

Az első három kép

Az első három felvétel egyike a napelemtáblát mutatja, amely tökéletesen kinyílt. A második képen a leszállóláb látható a felszínen, és itt több apró, néhány centiméteres kavics is megfigyelhető. A legérdekesebb a harmadik fotó, amely a tájat mutatja.

 

További képek: sarkvidéki táj

A Phoenix a várakozásoknak megfelelően sík vidéken landolt. A táj a földi periglaciális (jégkörnyéki) területekre jellemző ún. poligonokkal van tele, amelyek többsége a hőmérsékletnek a fagypont közelében történő váltakozásától keletkezik.

Az űreszköz helyzete az eddigi adatok alapján ideális: sík terepen, majdnem vízszintesen ért le, mindössze negyed fokos szögben dől, és napelemtáblái a terveknek megfelelően állnak. A felszínt kisebb sziklák és kavicsok borítják.

A leszállás koordinátái: é.sz. 68,22 - (k.h.) 234,3, a terveknek megfelelően. A becslések szerint a felszín hőmérséklete a leszállóhelyen nappal -17 Celsius-fok lehet, éjszakánként viszont akár -77 Celsius-fokig is süllyedhet (annak ellenére, hogy a területen most van nyár).

Ígéretes kutatóhely

Mint már említettük, a Phoenix által készített tájképeken látható fagyási poligonok a földi periglaciális területek jellemző felszíni alakzatai. Kialakulásuk a felszínközeli törmelékrétegben található jégékek évszakosan ismétlődő megolvadásával és újrafagyásával magyarázható. A nyáron megolvadó vízjég ugyanis beszivárog a hőingadozás hatására kialakult repedésekbe, ahol a téli lehűlés következtében megfagy, és ezzel tovább növeli a répához hasonló alakú jégtestek méretét. Így a jégékek átmérője és mélysége évről-évre növekedhet, miközben a törmelékrétegben kialakuló repedéshálózat csomópontjaivá válnak.

A földi poligonok (lásd például a fenti képen) tipikus átmérője néhány méter és néhányszor tíz méter között változik. Belsejük általában mélyebben helyezkedik el a peremüknél, így előfordulhat, hogy a nyári évszakban olvadékvíz gyűlik össze középső részükön. Bár a Phoenix felvételein ilyen vízfoltok nem láthatók, a leszállóegységhez közeli poligonok peremei mindenképpen ígéretes helyek lehetnek a felszínközeli jégkeresés szempontjából. Sőt, ha az idei egy különösen meleg nyár lenne a Marson, emellett fagyáspontcsökkentő anyagok is volnának a jégben, továbbá a szublimációt bizonyos folyamatok lassítanák, a robotkar akár képlékeny, nedves törmelékanyagot is találhatna a poligonokat elválasztó hasadékokban. Ez egyelőre csak egy idealizált elméleti lehetőség, de a leszállóhely területe tehát valóban ígéretes lehet a víz és az esetleges élet utáni kutatáshoz.

Az elsőként megérkezett fekete-fehér képek után a szakembereknek sikerült elkészíteni a felvételek színkalibrációját, és ennek alapján élethű fotókat gyártani. Mellékelten mutatjuk az SSI detektor képeiből összeállított első színes mozaikot, amelynek árnyalatai a valódihoz közeliek (NASA, JPL, UA)

Az első felvételek a szakemberek véleménye szerint meglepően hasonlítanak arra, amilyen tájképet vártak a landolás előtt (lásd a cikk 2. oldalán a fantáziaképet). Egyelőre nem sikerült megállapítani, hogy a landolás folyamata, főleg a rakétás fékezés forró gázai mennyire módosították a felszínt a Phoenix alatt. Világos, könnyen észrevehető jégfoltot egyelőre nem azonosítottak, de a poligonális mintázatú táj kifejezetten ígéretes, és a felszínhez közeli jégre utal.

Jelenleg a terület általános jellemzőit mérik fel, és egy 3 dimenziós modellt állítanak elő róla, amelyen megtervezhetik, hogy pontosan hol érdemes mintát venni, illetve a felszín alá ásni. Az új eredményekről folyamatosan beszámolunk.

* * *

Programajánló: A Phoenix a Marson: egy este a vörös bolygóval

Május 29-én csütörtökön, este 21 órai kezdettel előadásokat hallhatnak az érdeklődők a Phoenix leszállásával, eredményeivel és a Mars kutatásával kapcsolatban a Polaris Csillagvizsgálóban (Budapest, III. ker. Laborc u. 2/C http://polaris.mcse.hu/). Derült idő esetén távcsöves bemutatás kíséri az előadásokat. A program:

21:00 A Phoenix leszállása, és első eredményei (Kereszturi Ákos)
21:30 Landolási technikák a Marson (Spányi Péter)
22:00 Marsrover modellezés Magyarországon (Vizi Pál és a BME VAC csapat)
22:30 HungaroMars 2008: Magyar expedíció a Mars-analógia bázison (Boros-Oláh Mónika)